Sok minden el van már csépelve, amitől a vezetőknek a kiakadást jelző készülékük azonnal bekapcsol, és joggal. Annyi áltudományos „tény” kering mindenhol, hogy még azokat a dolgokat is sokszor hiteltelenné teszi, aminek pedig lenne értelme, van valódi tudományos háttere. Ma egy ilyet hoztam nektek, így legyen most szó a vizualizációról.

Nem mondom, hogy a vezetőim nem néznek gyogyósnak, mikor ez szóba kerül. Én pedig abszolút megértem annak ellenére, hogy nálam az alapelv, hogy akadémiai tudást használok a fejlesztések során, nem varázsolok, és nem ígérek csodákat. Aki fejlődni szeretne, annak bele kell tennie magát, akarnia is kell a változást, és partnerként kell együttműködnünk, mert máshogy nem megy.

Pár napja mondtam ezt a hasonlatot egyik csoportomnak, jól tükrözi a szerepeket: én olyan vagyok, mint egy bába, ott vagyok a születésnél, kísérem a folyamatot, bátorítom a szülő nőt, támogatom, tudást is adok át a felkészülés során, de nem fogom megszülni helyette azt a babát, és nem is nekem fog fájni.

OK, a fájdalom azért erős szó hasonlatként, de a változás bizony nem mindig kellemes, sok mindent felhoz, és nem egy stand up komikus vagyok, hogy szórakoztassam az ügyfelet, és mindig minden boldogságos legyen. A feladatom, hogy megszülje, amit akar, hogy elérje a célját. Persze, segítek, hogy ez minél gyorsabban, minél kevesebb fájdalommal járjon.

Visszatérve a vizualizációhoz. Jöjjenek a tények:

Tény, hogy a vizualizáció aktiválja a tudatalattink, ami olyan, mint egy háttértár a számítógéphez, sok olyan dolgot tárol, aminek nem vagyunk tudatában, pedig segíthetne megoldani bizonyos helyzeteket, csak nem tudunk hozzáférni.

Tény az is, hogy van egy ún. retikuláris aktivációs rendszerünk, ami arra hivatott, hogy felismerje azokat a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, amik eddig is megvoltak, de nem voltunk tudatában, így nem is használtuk őket.

Tény, hogy vizualizációval aktiválni tudjuk ezt a rendszert.

Tény, hogy az agyunk egy megvalósító gépezet, és nem tud különbséget tenni aközött, hogy ezt most elképzeled, vagy aközött, hogy akkor ezt most meg kell csinálnom, végre kell hajtanom.

Tény, hogy a vizualizáció azáltal serkenti nagyobb teljesítményre az agyat, hogy a retikuláris aktivációs rendszerünk mindenre oda fog figyelni, azaz mindent észre fogsz venni, ami segítheti a célunk megvalósítását.

Tény, hogy a tudatalatti nem tud mint kezdeni a szavakkal, csak a képeket érti. Ha pedig vizualizációval jól „eteted”, akkor segít, hogy a rendelkezésedre álló tudásoddal megoldásokat találj arra, hogyan érd el a célod.

Tény, hogy a motiváció és inspiráltság új szintjére jutsz a fentebb felsoroltak által, és csökken a kortizol szinted (stresszhormon, ami gátolja a kreativitást), ellenben nő a noradrenalin és a norepinefrin szint, ami a pozitív izgatottságért felelős, és neurotranszitterek, azaz hajrá előre, kapod hozzá az energiát is.

Tény, hogy ha nincsenek céljaid, akkor nem tudod elérni őket. 

Azaz röviden: legyenek céljaid, és képzeld is el őket / vizualizáld rendszeresen, hogy segíts saját magadnak a célod elérésében.

Neked mi lesz a következő célod, amit vizualizációval fogsz megtámogatni?

Oszd meg kérlek ezt az írásomat, hogy másokhoz is eljusson! Köszönöm!

Eredményes napot!

Lili