A válságban rejlő lehetőség
„Ha minden kontroll alatt van, ha mindent kézben tudsz tartani, akkor nem haladsz elég gyorsan.” Robin Sharma
Tudjátok, hogy jelenleg Robin Sharma mentoráltja vagyok, aki azon túl, hogy bestseller író, a világ top 5 vezetési tanácsadójának az egyike is. Ez a gondolata nagyon megfogott, és mélyen megérintett. Valóban. Változás nélkül nincs fejlődés. Elérsz egy szintre, és mivel beleszeretsz a saját ötletedbe, egy idő után nem fejlesztesz, vagy nem eleget. Elfelejted, hogy meg akartad váltani a világot, de most már nem hallgatod meg az embereidet sem, nem kapsz visszajelzést, sőt, akár arogancia is felütheti a fejét. Aztán jön valami nagyobb külső hatás, mint pl. a koronavírus, és belekényszerít, hogy újra visszatérj az alapokhoz, és átgondold, hogy mi is az igazán fontos.
Egy igazi vezetőt inspirál a változás, cselekvésre ösztönzi, egy áldozat pedig fél és retteg a változástól, lebénul és panaszkodik, sajnáltatja magát.
A saját személyes fejlődésedre is ugyanúgy igaz ez. Abban a pillanatban, amikor úgy érzed, hogy mindent tudsz, nem tudsz semmit. A Dunning – Krüger hatás jut erről eszembe. Minél kevesebbet tud az ember, annál magabiztosabb, majd akkor lesz képes tovább fejlődni, ha alázattal halad az úton, és tanul, és fejleszti magát. Majd mikor már valóban nagy kompetenciával rendelkezik, akkor a magabiztossága újra nőni kezd. Szerintem legalább 10 év munka, míg a zsenialitásod megmutatkozik, és valamiben igazán kiváló leszel.
A válság, krízis segítheti a fejlődésedet, mert generál egy olyan elkerülhetetlen nyomást, amiben tényleg tenned kell valamit. Ki kell lépned a megszokottból. Nagyobb perspektívára kell váltanod. A természetesnek vett dolgok nem lesznek már természetesek. Ragadd meg ezt a lehetőséget, és fordítsd a hasznodra, a fejlődésedre, a kiteljesedésedre!
Sokszor írom, hogy a vezetés nem egy titulus, hanem egy értékrend, és ide kapcsolódik a következő kérdésem is:
Mennyire vagy szenvedélyes, etikus, optimista, kiváló…
… ha csak te vagy a szobában?
Azaz a vezetői attitűdöd az, amit akkor csinálsz, amikor senki nem lát.
Legyél elkötelezett, fizesd meg az árát (tegyél bele energiát, időt, pénzt a tanulásba, fejlődésbe, legyen mentorod), dolgozz keményen, és idővel meglesz az eredménye. Nem az számít hosszú távon, amit havonta egyszer, vagy negyedévente teszel, hanem az, amit minden nap. Ez fog folyamatosan fejlődésben tartani, és ekkor fogod a válságban is a lehetőségeket meglátni, és minden körülmények között megmarad a cselekvő hozzáállásod szemben az áldozat szereppel.
Ha tetszett ez a pár gondolat, kérlek, oszd meg, hogy mások is tanulhassanak belőle! Köszönöm! Lili
Share This Story, Choose Your Platform!