Felgyorsult világban élünk, amire már egy akronímunk is van: VUCA

V – volatility – változékonyság

U – uncertainty – bizonytalanság

C – complexity – összetettség

A – ambiguity – kétértelműség/többértelműség

Azaz egy nagyon változékony, bizonytalan és kiszámíthatatlan, borzasztóan összetett, és sokszor értelmezhetetlenül többértelmű világban élünk.

Hogyan vonatkozik ez ránk?

Akarjuk, vagy sem, mi is ebben a világban élünk. Megpróbálhatunk burokban élni, de nem fog menni, hacsak nem költözünk el egy farmra vagy lakatlan szigetre távol mindentől. A telefontól, és okos kütyüktől is távol…

Visszatérve a realitásokhoz.

Valószínűleg te is dolgozol, ahogy én is.

Valószínűleg te is gyereket nevelsz (vagy fogsz), ahogy én is.

Valószínűleg te is szeretnéd, ha nem csak robotként léteznél, ahogy én is.

Egy átmeneti generáció vagyunk, van egy belső igényünk a biztonságra, kiszámíthatóságra, és ezt nem kapjuk meg ma már, bármennyire próbáljuk hajszolni, elérni. Mi, akik az X generációt képviseljük, úgy nőttünk fel, azt a családi mintát hoztuk, hogy tanuljunk egy szakmát, helyezkedjünk el egy „normális” munkahelyen, ahol 8-5-ig dolgozunk, és ugyanebből a szakmából, sőt, akár még munkahelyről menjünk nyugdíjba. Törekedjünk a biztonságra, a stabilitásra, mert ezek azok az értékek, amik fontosak.

Mi van ehhez képest ma a VUCA-ban?

Gyakori pályamódosítások, folyamatos tanulás és fejlődés szükséges ahhoz, hogy előbbre jussunk. Sőt, már ahhoz is, hogy boldoguljunk… Aki nem fejlődik, az lemarad, nem tud érvényesülni. Sem a munkában, de még otthon sem. Durva, igaz? A rugalmasság lett az egyik legfőbb és legéletképesebb tulajdonság. Az, aki gyorsan tud reagálni a változásokra, azaz rugalmas, az lesz sikeres, bármiről legyen is szó. Erre pedig akkor lesz képes, ha folyamatosan fejleszti magát, és kihozza megából a lehető legjobbat.

Anyukaként (és most egy kis anyukás kitérő, bocsi, ha nem érdekel, ugord át) azt hiszem, hogy a rugalmasságot és a logisztikát elég magas szintre fejlesztjük.

Hányszor fordult elő veled is már, hogy megtervezted a következő napot, és aztán reggelre belázasodott a gyerek, és újra kellett tervezned? Ugye, hogy így van? Amíg kicsik, néha még azt sem tudjuk, mi lesz pár óra múlva. Tudom, átéltem én is, és bár még mindig kicsik a fiaim, 5 és 8 évesek, mikor ezeket a sorokat írom, és éppen 3 hete nem voltak oviban és suliban, mert betegek, de mégis kijelenthetem, hogy a korábbi őskáosznak nyoma sincs az életemben, és boldog, teljes, kiteljesedett életet élek. Nem tökéletes minden, és nekem is borulnak fel napjaim, de mégis. És ez az, amit meg szeretnék neked is tanítani. A hogyant.

Tudom, lehet, hogy most azt gondolod, hogy ez téged nem érint, és minek jövök itt a VUCA világgal, blablabla. Megértem, de nézzük meg egy pillanatra, a következő tanulmányt:

A Milestones Intézet generáció kutatásai szerint a mai ovisok közül 10-ből 6-nak olyan munkája lesz, amit ma még nem is ismerünk. A mai 15 éveseknek pedig átlag 17 munkahelyük lesz az aktív éveik során. Belegondoltál? Én igen. Többször is, és felfogni sem tudom.

Tehát nem tehetünk úgy, mintha az a világ, amiben élünk, nem hatna ránk, mert bizony zajlik az élet. Így ebben a világban már nem csak más kompetenciákra, készségekre, tudásra, képességekre van szükségünk, hogy boldoguljunk, hanem más attitűdökre is. Meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat és a hozzáállásunkat a mindennapjaink során. A „mert én így szoktam” bizony már a múlté. Újra kell gondolni, hogyan lesz MOST működőképes az, amit szeretnél.

Mit viszel magaddal ebből a cikkből?

Oszdd meg ezt az írásomat legalább 3 emberrel, és beszéljetek róla! A legjobb módja a tanulásnak, ha az olvasottakat átbeszéled másokkal is.

Következő lépés: Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy tudjalak hasznos tippekkel, tanácsokkal segíteni az utadon a blogomon túl is.

Csodás napot!

Lili