Ahhoz, hogy sikert érj el, meg kell fizetned az árát. Nem feltétlenül pénzre gondolok, hanem

időre, energiára, befektetett munkára, elkötelezettségre.

Olyan vagy, mint egy rakéta. Az induláshoz rengeteg üzemanyagra van szükséged. Azonban amint elindulsz, és ezt a rengeteg üzemanyagod teszi lehetővé, hamarosan elhagyod a Föld gravitációját, és lendületbe kerülsz, onnan már sokkal könnyebb, és egyre könnyebb.

Az első sikerek nagyon sokat kívánnak tőled, belőled. Aztán ha elérsz egy szintre, utána minden könnyebb, gyorsabb, egyszerűbb lesz. A folyamatos fejlődésed akkor is fontos marad, azonban az erőfeszítéseid helyett szárnyaid lesznek.

Számtalanszor tapasztalom a KKV-nál, hogy úgy tekintenek rám a megrendelők, mint egy Fogtündérre, aki éjszaka csendben, észrevétlenül majd elvégzi a munkát. Azt a fejlesztést, amit akár évek óta halogatnak. Eltakarítom azt a szemétkupacot, ami már jó ideje gyülemlik. Valóban elég nagy szemétkupacokat takarítok el, és oldok meg olyan feladatokat, amiket már régóta meg kellett volna oldani, azonban nem egyedül teszem ezt, hanem együttműködve. A másik félnek meg kell fizetnie az árát. Itt most nem az én díjamra gondolok, hanem arra, hogy bele kell tenni a munkát, erőfeszítést, szándékot, elkötelezettséget, időt, energiát. Ha ez nincs, az eredmény is elmarad.

Tudtad, hogy Hemingway 39-szer írta át a Búcsú a fegyverektől című könyvét? 39-szer! Viszont Pulitzer díjat kapott érte… Megérte?  Szerintem neki igen.

És neked? Neked megéri az árat megfizetni azért, amit szeretnél? Belegondoltál például, hogy ahhoz, hogy elérd a magánjellegű céljaid, mennyit kell keresned? Hogy ez vajon mennyi munkával jár? Milyen áldozatokat (árat) kíván?

Nem azt mondom, hogy ne tedd, sőt! Csak azt mondom, hogy gondold végig, hogy mivel jár. Nem mindig éri meg az árát, mert mondjuk a sok munkára rámehet a kapcsolatod, vagy lebetegedhetsz.

Vagy ahhoz, hogy elérd azt az eredményt, amit kitűztél éves célnak azon a bizonyos évtervező megbeszélésen, vajon megvannak a megfelelő erőforrások, amiket az elérésébe tudsz fektetni? Vagy csak ilyen hasraütés-szerű célkitűzés volt? Tavaly ennyi volt, most legyen ennyi? Rengetegszer látom ezt, és mikor megkérdezem, hogy miért annyi, néznek rám nagy szemekkel, hogy nem értik a kérdést. Csak azért, mert tavaly X volt az eredmény, idén 1,3X akkor reális, ha a cég is, vezető is, munkavállaló is megfizeti az árát. De tudjuk egyáltalán, hogy mi az az ár? Invesztálni kell? Innoválni? Túlórázni? Felvenni embereket? Mi az ára? Hajlandó vagy megfizetni?

Ha valamit el akarsz érni, és nem akarod megfizetni az árát, akkor a sikert hiába várod.  Húzogathatod majd az excellt, és magyarázgathatod az eredményeket, de ez mind csak kozmetikázás. Tűzz ki olyan célokat, amiket hajlandó vagy megfizetni, és tegyél bele mindent, amit tudsz, hogy minél előbb elinduljon a rakétád, és áttörd azt a kritikus indulási plafont, ahonnan már könnyebb lesz.

Oszd megkérlek ezt az írásomat is, hogy elgondolkodtassunk minél több embert ezen. Köszönöm!

A fejlődésed szolgálatában:

Lili