Előfordul, hogy nem az a baj, hogy nem tudunk valamit, hanem az, hogy amit tudunk, az valójában nem igaz. Korlátoz minket, és képtelenek vagyunk perspektívát váltani.

Az ügyfeleim nagy része azért fordul hozzám, mert abból a nézőpontból, ahonnan az adott helyzetet meg akarja oldani, nem tudja. Elakad. Gyakran újra és újra.

Egy barátomtól hallottam ezt a nagyon szuper hasonlatot, hogy olyanok vagyunk, mikor megszületünk, mint egy üres fehér papír. Majd a szüleink, óvónénik, sulis társak, tanárok stb. mind-mind festenek erre a papírra, és egyre több réteg és szín lesz rajta.

Ezt a gondolatot én úgy folytatnám, hogy mi továbbra is ez a fehér papír vagyunk, és újragondolhatjuk azt is, hogy mit fessünk MI rá erre a papírra, mi az, amit el szeretnénk hinni, és milyen korlátozó hitrendszereket engedünk el, amik útjában állnak a fejlődésünknek, vagy az adott helyzet megoldásának.

Ha nem találod a megoldást valamire, kérdezd meg a következőket:

Mi az, amit elhiszek ezzel kapcsolatban?

Kinek a gondolata ez?

Valóban ezt gondolom én is?

Mi lenne, ha mást hinnék, ami segíti a megoldást?

Ha biztosan tudnám, hogy csak jól dönthetek, mit tennék?

Elmesélek egy nagyon jó kis történetet, amit Jack Canfield, A siker alapelvei című könyvében olvastam. Cliff Young 61 éves korában benevezett a Sydney-Melbourne Ultramaratonra. 875 kilóméter (!). Fiatal futó társai a rajtnál kigúnyolták a gumicsizmás farmert, a rendezők meg attól tartottak, hogy nem fogja túlélni sem a versenyt. Rajtnál mindenki gyorsan beleadott apait-anyait, Cliff meg nekiállt kocogni, „csoszogós” stílusban. Ő ugyanis nem olvasta a Runner’s World-öt, nem volt edzője, és fogalma sem volt róla, hogyan kellene egy hosszútávfutónak futnia. Nem TUDTA! Ezért hát keveset aludt, míg a többiek 6 órákat, ő csak 1-2 órákat, és ment tovább. 5 nap 15 óra és 4 perc alatt teljesítette a távot. 10 órával korábban, mint a második helyezett, és 2 napot rávert a korábbi rekordra. Egy 61 éves bácsika. Mert nem tudta, hogyan kellene futnia…

De legyen egy üzleti példa is, ami bemutatja, mi történik, ha a vélt tudásunk az akadály! Nokia. Tudod, hogy miért tűnt el a piacról? Hogyan veszítette el a piacvezetői pozícióját, és tűnt el a térképről? Mert meg voltak győződve arról, hogy az érintőképernyő senkinek nem lesz érdekes, max. a gyerekeknek. Azt hitték, tudják, mi kell az embereknek, és kitartottak emelett, egészen addig, amíg úgy lemaradtak az ez irányú fejlesztésekben, hogy esélyük sem volt felzárkózni.

Törölj ki néha mindent arról a papírlapról, és nézd meg, hogyan csinálnád, ha nem tudnád azt, amit most tudsz, vagy tudni vélsz!

Te hol tudnád ezt a gondolatot most rögtön alkalmazni?

Oszd meg kérlek ezt az írásomat, hogy minél többen elgondolkodjanak azon, hogy mennyivel több van bennük, mint amit néha elhisznek saját magukról. Köszönöm!

Eredményes napot!

Lili