Megkérdeztem egyszer egy vezetőt, hogy mikor érezte utoljára azt, hogy valaminek nagyon örül. Nem tudott rá válaszolni. Döbbenet volt számára, hogy még emlékezni sem tud, hogy mikor volt utoljára része benne.
Te mikor érezted utoljára azt a felhőtlen örömöt, amikor minden csodás, te lelkes és motivált vagy, és érzed, hogy tele vagy energiával, és madarakat lehetne veled fogatni?
Gyermekkorunkban állandóan ezt az örömöt keressük, és éljük meg. Ez a fő mozgatónk.
Aztán felnövünk, és elfelejtjük, hogy mennyire jó is ÉLNI. Nem vesszük észre az apró csodákat, a szépséget az életünkben, és hagyjuk, hogy lerabolják az energiáinkat, elvegyék ezt a kincset tőlünk, és mindenféle kifogásokat gyártunk, hogy ez most miért is nem fér bele az életünkbe. Gyakran vagyunk megalkuvók, sőt, sokszor már nem is érzünk örömöt.
Pedig ez nevetséges.
Minek élsz, ha nem tudsz örülni, ha nem vagy boldog?
Szerinted amikor már a halálos ágyadon leszel, mi lesz a fontos?
Mit fogsz nagyon bánni?
Igen, azt, ha nem éltél boldog, örömteli, teljes életet. Ha hagytad, hogy olyan munka rabszolgája legyél, amit nem is szeretsz. Ha elhanyagoltad a családodat, a szeretteidet. Ha nem figyeltél oda az egészségedre, vitalitásodra. Ezeket fogod bánni. Nem az lesz a fontos, hogy mennyi pénz van a bankszámládon és mekkora házad van, és milyen kocsid. Kurvára nem fog érdekelni. (bocs) Az fog érdekelni, hogy mekkora idióta voltál, hogy elpazaroltad azt a sok-sok évet, amit ajándékként is megélhettél volna.
Még nem késő… Változtathatsz! Használd GPS-nek az örömöt, és figyeld meg, hogy mikor érzed, kikkel érzed. Takarítsd ki azokat az embereket az életedből, akik dementorként telepszenek rád.
„De ez olyan nehéz, Lili!”
Igen, az! Nehéz, de megéri!
3 területen kezd meg a lomtalanítást az öröm érzését figyelve, és azt, hogy töltődsz-e:
-
emberek
-
környezeted
-
tevékenységek